Mese oldalak - kis kitérő
Először azt hittem, hogy gyerekeknek szóló meseoldalakat keresni gyerekjáték lesz. Abban a hitben éltem - én, aki keveset olvas mesét, neten meg főleg - hogy mivel a lehetőség adott, az internet tele van igényes meseoldalakkal. De nem. A fellelt oldalak többsége kritikán aluli, egyszerűen szégyen. Ugyanazok a mesék vannak fen minden oldalon, az amatőr meseírók nem szerepelnek igényes oldalakkal, mindent elárasztanak a csillogó-villogó rajzfilm gif-ek. Nem engednék gyereket a géphez mesét olvasni. SOHA!
Nem azt várom, hogy flash-es mesevilág elevenedjen meg, egy egyszerű letisztult oldal, ami a mesékről szól, elég lenne. Az internet annak is teret ad(hatna) hogy az amatőr meseírók kapjanak egy kis figyelmet, hogy a kiadásig el nem jutott, de remek versek, mesék megtalálják a közönséget. De nem, valahol ezek a mesék elvesznek.
Őszintén mondom, soha nem gondoltam volna, hogy mikor mesék után kutatok, ezekre bukkanok. Egyetértek azzal, hogy a gyerek ne feltétlenül az internetről olvasson mesét. De ez álszentség: mert filmet nézhet a gépen és az interneten, játszhat a játékokkal. Ha már odaengedem a kicsit a géphez, meg a nethez, akkor miért nem figyelünk oda arra, hogy mesék is legyenek, hogy olvassanak? A szülő meg csodálkozik, hogy a gyerek csak játszik, meg videót néz... Éppen ezzel tudnánk megerősíteni bennük azt, hogy az internet nem csak játékra, meg videónézegetésre van. Így nevelnénk olyan olvasókat, akik a neten is, és valószínű nyomtatott könyvet is szívesen olvasnak. Nemde?
2009. november 8., vasárnap
Ezeket is használhatnánk arra, hogy megszerettessük az olvasást és a könyvtárakat 1. rész
Gyors ötletbörze. Folyt. köv. :)
RSS-feedek és olvasóik - mert az internetes hír is hír, a saját feedjeinket közzétehetjük, mások is megnézhetik, átvehetik, a könyvtárak is összeállíthatnának ilyeneket. Publikussá kéne tenni, az olvasók megnézhetnék, átvehetnék. Így megmutathatnánk nekik az internet azon részét amit mi hasznosnak gondolunk. Sokszor nem is tudják mit hol keressenek, és lássuk be, valahol az is a könyvtár feladata, hogy ebben segítsen.
Google Reader - mert minden rendszerezetten követhető, szintén megosztható, közzétehető, a könyvtár is használhatná. Csak ahhoz, hogy ezt valóban használni kezdjék azt kell beismerni, hogy az internet nem csak információkeresésre alkalmas és hasznos, hanem olvasásra is. Különben minek akarnánk, hogy olvassák őket?
moly.hu - mert a rengeteg értékes tartalom, értékelés, borító, idézet amit web 2.0 elvek alapján a felhasználó tölt fel, ugyanolyan hasznos lenne máshol is. Beépíthetnék könyvtár.hu-ba, linkelhetnénk könyvtári katalógusokhoz. Ehelyett mi azt várjuk, hogy az olvasóink papírcetlikre írjanak értékelést, amit mi kiteszünk egy faliújságra. Vagy épp mi írunk ajánlót, mikor ez már sokkal több infóval, és a közösség erejével már készen vár a neten.
blogok - egyre több könyvtárnak van blogja, de sajnos igencsak kevés az, ami színvonalas is. Az olvasó nem fog bemenni azért a könyvtárba, hogy megnézze a faliújságot, hogy mik történtek. Amit faliújságra kiírunk, azt kiírhatjuk ide is. Feltölthetünk képeket, a rendezvényekről, élménybeszámolókat, ajánlókat. A kommenteken keresztül kialakulhat egy kapcsolat olvasó és könyvtár között. Mondhatnánk, hogy a könyvtárak weboldalai ellátják ugyanezt a feladatot, de ez nem igaz, hiszen alig frissülnek, legtöbbször rendszergazda működteti. Egy blog írásához pedig elég csak egy könyvtáros. Ha egyszer megtetszik egy könyvtár, egy könyvtáros személye, a programok, a többi olvasó - akkor be fogok menni a könyvtárba, és lehet hogy még a rendezvényekre is eljárok. Ha mutatnak bármi olyat, amit egy letöltött könyv nem tud. Mert sok könyvtár csak egy hangtalanul bujkáló könyvraktár jelenleg.
RSS-feedek és olvasóik - mert az internetes hír is hír, a saját feedjeinket közzétehetjük, mások is megnézhetik, átvehetik, a könyvtárak is összeállíthatnának ilyeneket. Publikussá kéne tenni, az olvasók megnézhetnék, átvehetnék. Így megmutathatnánk nekik az internet azon részét amit mi hasznosnak gondolunk. Sokszor nem is tudják mit hol keressenek, és lássuk be, valahol az is a könyvtár feladata, hogy ebben segítsen.
Google Reader - mert minden rendszerezetten követhető, szintén megosztható, közzétehető, a könyvtár is használhatná. Csak ahhoz, hogy ezt valóban használni kezdjék azt kell beismerni, hogy az internet nem csak információkeresésre alkalmas és hasznos, hanem olvasásra is. Különben minek akarnánk, hogy olvassák őket?
moly.hu - mert a rengeteg értékes tartalom, értékelés, borító, idézet amit web 2.0 elvek alapján a felhasználó tölt fel, ugyanolyan hasznos lenne máshol is. Beépíthetnék könyvtár.hu-ba, linkelhetnénk könyvtári katalógusokhoz. Ehelyett mi azt várjuk, hogy az olvasóink papírcetlikre írjanak értékelést, amit mi kiteszünk egy faliújságra. Vagy épp mi írunk ajánlót, mikor ez már sokkal több infóval, és a közösség erejével már készen vár a neten.
blogok - egyre több könyvtárnak van blogja, de sajnos igencsak kevés az, ami színvonalas is. Az olvasó nem fog bemenni azért a könyvtárba, hogy megnézze a faliújságot, hogy mik történtek. Amit faliújságra kiírunk, azt kiírhatjuk ide is. Feltölthetünk képeket, a rendezvényekről, élménybeszámolókat, ajánlókat. A kommenteken keresztül kialakulhat egy kapcsolat olvasó és könyvtár között. Mondhatnánk, hogy a könyvtárak weboldalai ellátják ugyanezt a feladatot, de ez nem igaz, hiszen alig frissülnek, legtöbbször rendszergazda működteti. Egy blog írásához pedig elég csak egy könyvtáros. Ha egyszer megtetszik egy könyvtár, egy könyvtáros személye, a programok, a többi olvasó - akkor be fogok menni a könyvtárba, és lehet hogy még a rendezvényekre is eljárok. Ha mutatnak bármi olyat, amit egy letöltött könyv nem tud. Mert sok könyvtár csak egy hangtalanul bujkáló könyvraktár jelenleg.Ötletbörze - avagy nézzük, hogy állunk hozzá a neten olvasáshoz
(Idézetek a kiszemezgetett cikkekből, alatta a bennem megfogalmazódott kérdések félkövérrel)
"Sok hivatalos szakvélemény megfogalmazta, hogy az internet előtt töltött idő az olvasás ellensége, mert visszaveti az olvasottságot, leépíti a hosszú távú figyelmet és megfosztja a gyerekeket a csak az olvasással megszerezhető általános műveltségtől. Mások azonban azzal érvelnek, hogy az internet az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki, s ezt sem az iskolának, sem a társadalomnak nem szabadna figyelmen kívül hagynia. A net ugyanis a passzív tévézés elől húzza el a fiatalokat, és arra készteti őket, hogy írjanak és olvassanak."
"Egy michigani oktatáspszichológus szerint a fiatalok, néhány idősebb nemzedékbelivel ellentétben, nem esnek kétségbe, ha nem sorról sorra kell olvasniuk valamit. "Ez jó, mert a világ sem soronként halad, és nem lehet szakaszokra vagy fejezetekre osztani" - magyarázta az egyetemi professzor. A hagyományos olvasás elkötelezettjei közül azonban vannak, aki azt állítják, hogy a netezés olyasmi, mint az evésnél az "üres kalória"."
"S míg az internet hívei kötik az ebet a karóhoz, hogy a képernyőn olvasott honlapokból, blogokból és cikkekből többet profitálhat valaki, mint egy könyvből, a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a netolvasók sokszor nem tudják megítélni, hogy megbízható-e az információ, aminek birtokába jutnak."
"Abban ugyanakkor már jó néhány olvasásszakértő egyetért, hogy ideje lenne kiszélesíteni az olvasás definícióját. Mert manapság a videók és képek interpretációja éppolyan fontos lehet, mint egy vers vagy regény elemzése."
SG.hu cikk
Mennyivel, és miért jobb az internet mint a teljesen passzív TV-zés?
Valóban olvasásra ösztönöz az internet?
Az ha blogolunk, feltétlenül további olvasásra ösztönöz?
Valóban jobb-e a böngészés, mint a lineáris olvasás?
Lassan az internetes böngészés is bekerülhet az olvasás definíciójába, és jogosan?
Rossz tendencia, vagy csak egy szemléletváltás az internetet egy lapra venni a könyvekkel?
"Ezzel azonban több baj is van; másképpen olvasunk az interneten, rövidebb cikkeket, írásokat van csak türelmünk böngészni, aztán nem lehet jegyzetelni – ha egy oldal szöveget a diák a kezébe kap, azzal/azon tud dolgozni, beleírni, rajzolgatni rá stb. Az interneten ezek a lehetőségek nem adottak. Ott a képernyőn megjelenik egy szöveg, amelyet passzívan elolvasnak a diákok."
TanárBlog
Még mindig azt hisszük, hogy az internet passzív?
Hogy kampányolhatunk a neten olvasás mellett anélkül, hogy épp a web 2.0-át emelnénk ki?
"A kérdésfeltevés jogos, bár az alapokig nem megy le, a felszínen mozog.
Az olvasást szórakozásnak, kellemes időtöltésnek tekintve, az internet - "ellenség".
Az információszerzés oldaláról viszont hallatlan nagy segítő - amint többen is megjegyzik.
Ilyen értelemben tehát, ha arra használjuk, hogy segítségével információt szerezzünk a leendő "Gutenberg-alapú" olvasnivalónkról, majd azt "letöltöd, kinyomtatod."nagy segítséget kapunk.
(A látáskorlátozottak a hangoskönyvek esetében a hozzájutás lehetőségét!)
Ha viszont az internetet az olvasás helyett, a virtuális világban való elmerülésre, pótcselekvésként használjuk, mindenképpen ellenség!"
Egy fórumbejegyzés
Ha az internet szórakoztat, az azt jelenti, hogy feltétlenül káros?
Hogy félhetünk tőle mikor mára mindennapok része?
Valóban csak közvetlenül alkalmas az olvasásra ösztönzésre? azaz pl. közvetlenül könyvajánlókon keresztül?
Vagy maga az internetezés, a hírfolyam, az információrengeteg elég arra, hogy nyitottabbá tegyen minket például az olvasásra?
Könyvtárosként hogyan kampányolhatunk az internet ellen, mikor sokszor mi is az internetet használjuk információkeresésre?
Nem épp az lenne a cél, hogy megtanítsuk helyesen kezelni az internetet, mértékletességet mutassunk, és ezzel olvasókat, netezőket, az információs társadalom új tagjait neveljük ki?
"Sok hivatalos szakvélemény megfogalmazta, hogy az internet előtt töltött idő az olvasás ellensége, mert visszaveti az olvasottságot, leépíti a hosszú távú figyelmet és megfosztja a gyerekeket a csak az olvasással megszerezhető általános műveltségtől. Mások azonban azzal érvelnek, hogy az internet az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki, s ezt sem az iskolának, sem a társadalomnak nem szabadna figyelmen kívül hagynia. A net ugyanis a passzív tévézés elől húzza el a fiatalokat, és arra készteti őket, hogy írjanak és olvassanak."
"Egy michigani oktatáspszichológus szerint a fiatalok, néhány idősebb nemzedékbelivel ellentétben, nem esnek kétségbe, ha nem sorról sorra kell olvasniuk valamit. "Ez jó, mert a világ sem soronként halad, és nem lehet szakaszokra vagy fejezetekre osztani" - magyarázta az egyetemi professzor. A hagyományos olvasás elkötelezettjei közül azonban vannak, aki azt állítják, hogy a netezés olyasmi, mint az evésnél az "üres kalória"."
"S míg az internet hívei kötik az ebet a karóhoz, hogy a képernyőn olvasott honlapokból, blogokból és cikkekből többet profitálhat valaki, mint egy könyvből, a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a netolvasók sokszor nem tudják megítélni, hogy megbízható-e az információ, aminek birtokába jutnak."
"Abban ugyanakkor már jó néhány olvasásszakértő egyetért, hogy ideje lenne kiszélesíteni az olvasás definícióját. Mert manapság a videók és képek interpretációja éppolyan fontos lehet, mint egy vers vagy regény elemzése."
SG.hu cikk
Mennyivel, és miért jobb az internet mint a teljesen passzív TV-zés?
Valóban olvasásra ösztönöz az internet?
Az ha blogolunk, feltétlenül további olvasásra ösztönöz?
Valóban jobb-e a böngészés, mint a lineáris olvasás?
Lassan az internetes böngészés is bekerülhet az olvasás definíciójába, és jogosan?
Rossz tendencia, vagy csak egy szemléletváltás az internetet egy lapra venni a könyvekkel?
"Ezzel azonban több baj is van; másképpen olvasunk az interneten, rövidebb cikkeket, írásokat van csak türelmünk böngészni, aztán nem lehet jegyzetelni – ha egy oldal szöveget a diák a kezébe kap, azzal/azon tud dolgozni, beleírni, rajzolgatni rá stb. Az interneten ezek a lehetőségek nem adottak. Ott a képernyőn megjelenik egy szöveg, amelyet passzívan elolvasnak a diákok."
TanárBlog
Még mindig azt hisszük, hogy az internet passzív?
Hogy kampányolhatunk a neten olvasás mellett anélkül, hogy épp a web 2.0-át emelnénk ki?
"A kérdésfeltevés jogos, bár az alapokig nem megy le, a felszínen mozog.
Az olvasást szórakozásnak, kellemes időtöltésnek tekintve, az internet - "ellenség".
Az információszerzés oldaláról viszont hallatlan nagy segítő - amint többen is megjegyzik.
Ilyen értelemben tehát, ha arra használjuk, hogy segítségével információt szerezzünk a leendő "Gutenberg-alapú" olvasnivalónkról, majd azt "letöltöd, kinyomtatod."nagy segítséget kapunk.
(A látáskorlátozottak a hangoskönyvek esetében a hozzájutás lehetőségét!)
Ha viszont az internetet az olvasás helyett, a virtuális világban való elmerülésre, pótcselekvésként használjuk, mindenképpen ellenség!"
Egy fórumbejegyzés
Ha az internet szórakoztat, az azt jelenti, hogy feltétlenül káros?
Hogy félhetünk tőle mikor mára mindennapok része?
Valóban csak közvetlenül alkalmas az olvasásra ösztönzésre? azaz pl. közvetlenül könyvajánlókon keresztül?
Vagy maga az internetezés, a hírfolyam, az információrengeteg elég arra, hogy nyitottabbá tegyen minket például az olvasásra?
Könyvtárosként hogyan kampányolhatunk az internet ellen, mikor sokszor mi is az internetet használjuk információkeresésre?
Nem épp az lenne a cél, hogy megtanítsuk helyesen kezelni az internetet, mértékletességet mutassunk, és ezzel olvasókat, netezőket, az információs társadalom új tagjait neveljük ki?
2009. november 2., hétfő
Beköszönő - A közhely-post
Az első blogpostok mindig hálátlanok. Mert fel is kéne vezetni valahogy a dolgokat, és le is kéne tenni valamit az asztalra, ami a rábukkanókat a további olvasásra ösztönzi.
Közhely, de igaz: egyre kevesebbet olvasunk, egyre kevesebbet járunk könyvtárba. Mégis azt veszem észre, újra divat az olvasás. Csak ez a divathullám sajnos nem terjed tovább az olcsó ponyvák metrón való olvasásánál.
A probléma
A könyvek a polcon maradnak otthon, a könyvesboltban, a könyvtárban, és megnyitásra vár a rengeteg olvasnivaló az internet milliónyi oldalán. NEM OLVASUNK ELEGET. (én sem) Okolhatjuk ezért a netet, a TV-t, az új modern eszközöket. Rendezhetünk boszorkányüldözést, hadat üzenhetünk az internetes portáloknak, a tv csatornáknak, de ez felesleges harc. Lássuk be: a modern technológiákra valóban szükségünk van, valós a hasznuk, és olyan visszafordíthatatlan változásokat hoztak a kommunikációban, az egész életünkben, amit nem hinném, hogyha őszintén belegondolunk, valóban semmissé akarnánk tenni. Inkább azt kéne felismerni, hogy végre teret, és filléres lehetőségeket nyertünk arra, hogy emberek tömegeihez elérjünk, hogy újra eszükbe juttassuk az olvasás örömét. És mi mégis leragadunk a méregdrága TV-promóknál, vagyonokat költünk pályázaton nyert népszerűsítő programokra, teleplakátoljuk a várost: olvass, olvass, olvass...
Az elérés a cél
Csak épp ez soha nem ér célba, mert az emberek rohannak, lóg a fülükön a telefon, a netbookjukon vagy az okostelefonjukon neteznek, otthon ülnek a gép előtt, a digitális TV adásban áttekerik a reklámot, amiért egy vagyon fizettünk... Könyvtáros vagyok (na jó, leszek), de a múlt hónapban úgy telt el a Országos Nagyi Könyvtári Napok, hogy én csak azért értesültem róla, mert gyakornok voltam egy könyvtárban. Pedig járok sok könyvtárba, olvasok mindenféle blogot, újságot, fel-alá járok a városban és mégsem...
Merjük használni a modern technológiákat
Nem tudom sikerül-e, de most megpróbálok rájönni, mit kell ahhoz tenni, hogy az internetet -a webes alkalmazásokat, oldalakat, közösségi portálokat - a magunk hasznára fordítsuk. Így ahelyett, hogy épp időt vennének el az olvasástól, megfelelően használva épp segíthetnének abban, hogy felneveljük a jövő kis könyvmolyait.
Hajrá!
Mentegetőzés
Nem szeretnék a papír alapú könyv mellet prédikálni, hiszek benne, hogy a weben fellelhető olvasnivaló épp annyira hasznos, mint a nyomtatott. Így nem csak az a cél, hogy az emberek betóduljanak a könyvtárba, és Balassi-t olvassanak (bár az sem ártana). Hanem az, hogy mindegy hogy hol, de olvassanak. Ne csak a szokásos újságokat, legnépszerűbb ponyvákat és azt az 5-6 internetes portált, amit rendszeresen néznek. Vegyenek ki könyveket a könyvtárból, vásároljanak az ajánlások nyomán könyveket, vagy olvassanak RSS feedeket, blogokat, e-bookokat. Találjuk meg a módját, hogy a neten keltsük fel az érdeklődést az olvasásra, és véletlenül se a könyvtárban osztogassuk a promós szórólapokat... mert az egy eleve elhibázott terv: csak azt érem el vele, aki már most is olvas...
Közhely, de igaz: egyre kevesebbet olvasunk, egyre kevesebbet járunk könyvtárba. Mégis azt veszem észre, újra divat az olvasás. Csak ez a divathullám sajnos nem terjed tovább az olcsó ponyvák metrón való olvasásánál.
A probléma
A könyvek a polcon maradnak otthon, a könyvesboltban, a könyvtárban, és megnyitásra vár a rengeteg olvasnivaló az internet milliónyi oldalán. NEM OLVASUNK ELEGET. (én sem) Okolhatjuk ezért a netet, a TV-t, az új modern eszközöket. Rendezhetünk boszorkányüldözést, hadat üzenhetünk az internetes portáloknak, a tv csatornáknak, de ez felesleges harc. Lássuk be: a modern technológiákra valóban szükségünk van, valós a hasznuk, és olyan visszafordíthatatlan változásokat hoztak a kommunikációban, az egész életünkben, amit nem hinném, hogyha őszintén belegondolunk, valóban semmissé akarnánk tenni. Inkább azt kéne felismerni, hogy végre teret, és filléres lehetőségeket nyertünk arra, hogy emberek tömegeihez elérjünk, hogy újra eszükbe juttassuk az olvasás örömét. És mi mégis leragadunk a méregdrága TV-promóknál, vagyonokat költünk pályázaton nyert népszerűsítő programokra, teleplakátoljuk a várost: olvass, olvass, olvass...
Az elérés a cél
Csak épp ez soha nem ér célba, mert az emberek rohannak, lóg a fülükön a telefon, a netbookjukon vagy az okostelefonjukon neteznek, otthon ülnek a gép előtt, a digitális TV adásban áttekerik a reklámot, amiért egy vagyon fizettünk... Könyvtáros vagyok (na jó, leszek), de a múlt hónapban úgy telt el a Országos Nagyi Könyvtári Napok, hogy én csak azért értesültem róla, mert gyakornok voltam egy könyvtárban. Pedig járok sok könyvtárba, olvasok mindenféle blogot, újságot, fel-alá járok a városban és mégsem...
Merjük használni a modern technológiákat
Nem tudom sikerül-e, de most megpróbálok rájönni, mit kell ahhoz tenni, hogy az internetet -a webes alkalmazásokat, oldalakat, közösségi portálokat - a magunk hasznára fordítsuk. Így ahelyett, hogy épp időt vennének el az olvasástól, megfelelően használva épp segíthetnének abban, hogy felneveljük a jövő kis könyvmolyait.
Hajrá!
MentegetőzésNem szeretnék a papír alapú könyv mellet prédikálni, hiszek benne, hogy a weben fellelhető olvasnivaló épp annyira hasznos, mint a nyomtatott. Így nem csak az a cél, hogy az emberek betóduljanak a könyvtárba, és Balassi-t olvassanak (bár az sem ártana). Hanem az, hogy mindegy hogy hol, de olvassanak. Ne csak a szokásos újságokat, legnépszerűbb ponyvákat és azt az 5-6 internetes portált, amit rendszeresen néznek. Vegyenek ki könyveket a könyvtárból, vásároljanak az ajánlások nyomán könyveket, vagy olvassanak RSS feedeket, blogokat, e-bookokat. Találjuk meg a módját, hogy a neten keltsük fel az érdeklődést az olvasásra, és véletlenül se a könyvtárban osztogassuk a promós szórólapokat... mert az egy eleve elhibázott terv: csak azt érem el vele, aki már most is olvas...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
